Emmáról réges-rég tudjuk, hogy vízilény. (Nemhiába hívjuk apjával magunk között "békalány"-nak.) Korábbi vizes bejegyzésem óta már sokszorosára duzzadt fürdés-imádata, még ha egyébként fáradt és nyűgős és álomcicis hangulatban is van, egy hipp-hopp fürdéssel olyan mosolyt csalunk az arcára, mint hat másik játék és egy kínai diszkócica se. Néhány hete pedig csavartunk egyet az addig fürdés-recepten, aminek hatására már nemcsak mosolyog, hanem konkrétan, hangosan rötyög, amint a kád felé közelít. 

Bevezettük ugyanis a "családi fürdést", azaz babukkónk kiskádból nagykádba érettségizett, többnyire jómagam felügyeletével. Ketten aztán jól elpancsikálunk a melegvízben, Emma csapkodja a kád szélét, odaevickél a csaphoz, megbámulja alulról, vissza próbál sétálni, belémkapaszkodik, meglátja a virágos zuhanyfüggönyt, átmászik rajtam és a kádba húzza, most már a függöny is vizes, hátezremek, kiszedem a függönyt a kezéből, magamra ültetem, elkezdi nyomogatni a köldökömet, locsolom a hátát, izgalmában nagy halandzsázásba kezd, és így csináljuk ezt különböző variációkban egészen addig, amíg Bazsi meg nem jelenik és törülközőbe csomagolja ezt a hurkás kis sellőlányt, aki annyira boldog természet, hogy még a törcsizést is szereti, egyedül akkor lankad néha a lelkesedése, amikor már a szobában pizsi-tájmolunk, és rájön, a vízjátéknak bezony mára vége.

Mostanság babukkónk amint meghallja a fürdőcsap-indítást, máris lohol a kád felé, függetlenül attól, neki énekel-e a csap vagy nekem, csattog a padlón és felkapaszkodik a kád szélén, aztán bekandikál a történésekbe; néhány napja lelkesedésében kicsit becsípte a hüvelykujját is a kád pereme alá, de vízszeretetén ez cseppett sem csitított. Ami engem illet, a nap fénypontjai lettek ezek a fürdőzések, a sok hallott/látott/olvasott anya-baba bonding történet között az valahogy kimaradt, hogy micsoda élmény melegvízben együtt lubickolni ezekkel a lurkókkal! ...A közelgő húsvétra való felkészülés jegyében elárulom, gyakran eszembe jutnak ilyenkor ősanyáink, akik ugyan nem fehér kádban és melegvízzel, de teljes természetességgel fürödtek így csemetéikkel, és egy kicsit mindig megnyugszom, hogy a technológiai agyonstimuláció és ménkű információ-rengeteg világában mégiscsak megmarad egy-egy dolog olyannak, amilyen, mert az az egy-egy dolog pont úgy jó, ahogy van.

Ezzel a végszóval pedig egyben boldog húsvétot kívánunk mindenkinek! Nemsokára mi is hazautazunk egy röplátogatásra, együttsonkázásra, babakeresztelőre, miegymásra - áldott készülődést addig is tőlem, Bazsitól, és egy bizonyos boldog babukbékától!