Babukkónk néhány napja úgy döntött, eddigi leghidegebb svéd nyarunkat némi járni tanulással hevíti fel. Félreértés ne essék, bútorokba kapaszkodva már több hónapja tipeg ő, ám a napokban Bazsival mindketten észrevettük: valami változott a levegőben, Emma sokkal céltudatosabban esik négykézlábra egy-egy bútorkerülés után, sőt még az is előfordul, hogy kapaszkodás után még próbál lépni egyet, és úgy rogyik össze, csalódva de mégis boldogan.

Tegnapelőtt késő délután Bazsi hazaérkezett a munkából, beköszönt hozzánk a nappaliba, levette a cipőjét, majd odaült mellénk, és kedvesen megkérdezte az ölemben kuporgó Emmát: "Jobban érzed magad, Cucukám?" 

Babukkónk válaszképp leeresztette szemöldökeit és olyan ékesszólással nézett vissza szülőapjára, hogy mindketten hallottuk közöttünk kongani: "Hát hülye vagy te?" 

Bazsi múlt héten kissé értetlenkedve kérdezte tőlem, észrevettem-e, hogy babukkónk hangos "hehegésbe" kezd, ahányszor kilépünk a lakásajtón. (A helyzet további értelmezéséhez elárulom, hogy egy nagy lakótömb első emeletén lakunk, pontosan szembe egy visszhangzó lépcsőfeljáróval, amelyet jobb napjaimon saját személyes lépcsőzetünknek becézek.) Emmával a kérdés hallatán egymásra somolyodtunk, majd siettem elmesélni szegény családfőnek, hogy bizony-bizony, babuskánk tényleg hehegni szokott mostanság, amikor elindulunk otthonról, és hogy ez minden bizonnyal a koraérett zenei abszolúthallás és akusztikai hozzáértés babajele, mert ugyan csinálom vele együtt én is a hehegést, de higgye csak el nekem, ő kezdte.

Félreértések elkerülése végett már most elárulom: a címben jelölt egyedek mindketten babukkónk alteregói, különböző napszakok különböző pontjaiban. Maszat Jankának például evések közben és után hívjuk, Gézengizinek pedig amikor nagyon ügyködik valamin, mint például ebben a pillanatban, amikor hárombillentyűs játékzongoráját rázogatja nagy elánnal, vagy öt perccel korábban, amikor pedig a konyhában segített nekem mosogatni, az alsóbb polcokon tárolt újságpapírok nemes közreműködésével. A cafatok nyugodjanak békében. 

Múltkori bejegyzésemben említést tettem arról, babuskánk micsoda alakítást végzett Budapestről hazafelé jövet a Norwegian Airlines becses repülőjén. És bár Bazsi vakbélmizériája egy időre kiverte fejemből az élményt, rábukkantam két fényképre, amelyek sikerrel visszalopták. 

Babukkónk az utóbbi hetekben igan gyakran változik sárkánybébivé. (Értem én ezalatt, hogy krákog, sikít, tapsol, kukucskál, hisztizik, rötyög, jógázik, bugizik és hadonászik a karjaival, mint aki épp elrepülni próbál.) Az alábbi listát a világ többi sárkánybébi-szülőjének állítottam össze, röpke bepillantásképp mindennapjainkba. Ha bárkinek bármi hozzáfűznivalója lenne, szóljon hozzá örömmel és nyugodtan! Neveljük együtt sárkánygyermekeinket!

Emmáról réges-rég tudjuk, hogy vízilény. (Nemhiába hívjuk apjával magunk között "békalány"-nak.) Korábbi vizes bejegyzésem óta már sokszorosára duzzadt fürdés-imádata, még ha egyébként fáradt és nyűgős és álomcicis hangulatban is van, egy hipp-hopp fürdéssel olyan mosolyt csalunk az arcára, mint hat másik játék és egy kínai diszkócica se. Néhány hete pedig csavartunk egyet az addig fürdés-recepten, aminek hatására már nemcsak mosolyog, hanem konkrétan, hangosan rötyög, amint a kád felé közelít. 

Babukkónk négy hónapos kora óta élénken érdeklődik az ételek iránt. Akkortájt készültek róla azok a képek, amelyeken nagy elánnal bekapja apja kék müzlistányérját, miközben Bazsi reggeli félálomban tartja ölben (az ülés akkor még nem volt stabil tevékenység). Zsenge anyabanyaként én akkor azt gondoltam, ez abszolút jó ómen (jómen?) a későbbi gyermeketetésre nézve, csupa lazaság lesz az egész weaning, ahogyan angolszászul mondanák, Emma mindent megeszik majd gond nélkül, pürét-borsót-csirkecombot, maszatmennyiségből pedig igencsak minimálisat fog produkálni. 

Hát nem egészen így lett.

Kis babukkónk az elmúlt hetekben igazi örökmozgóvá változott. Érdeklődését egy ideje nem köti le aktuális tartózkodási helye (már ami a lakásunkat illeti), hanem amint kilépek mondjuk a fürdőszobába, már hallom is a nappali parkettájának lelkes csattogtatásán, hogy jön, jön, nem bízik a fürdőben, szerinte a vécé popón fog harapni hacsak ő nincs jelen, így igazi babalovag-módra követ és védi az erkölcsömet, azaz a popómat, mindennemű gonosz sérelemtől.

Családi találkozót tartottunk a minap egy régi kollégámmal. Férje, pocaklakója, őmaga, Bazsi, Emma meg én jóformán be is töltöttük a pirinyó kávézót, ahová bemenekültünk a februári eső elől. Miután a társaság kiörömködte magát babukkónk nagyságán, szépségén, intelligenciáján és általános tökéletességén, a diskurzus leginkább a pocaklakóról szólt, illetve kollégámék készülődéséről a boldog babafogadásra. Nemsokára játékokról kezdtünk beszélni, miután a leendő szülőtársak elismerték: már most szert tettek néhány színes csodamicsodára.