Babukkónk négy hónapos kora óta élénken érdeklődik az ételek iránt. Akkortájt készültek róla azok a képek, amelyeken nagy elánnal bekapja apja kék müzlistányérját, miközben Bazsi reggeli félálomban tartja ölben (az ülés akkor még nem volt stabil tevékenység). Zsenge anyabanyaként én akkor azt gondoltam, ez abszolút jó ómen (jómen?) a későbbi gyermeketetésre nézve, csupa lazaság lesz az egész weaning, ahogyan angolszászul mondanák, Emma mindent megeszik majd gond nélkül, pürét-borsót-csirkecombot, maszatmennyiségből pedig igencsak minimálisat fog produkálni.
Hát nem egészen így lett.
Cirka hat hónappal később járunk, és babukkónk étel-érdeklődése töretlen - már ami szülei tányérait illeti. Amikor azonban általam speciále neki készített babaétellel kínálgatjuk, kanalastul-ujjastul, hangeffektek és zajos példamutatás kíséretében, ötből négyszer Emma érdeklődését inkább köti le a kanál, mint a kaja. (A mágikus ötödik esetet pedig szerintem azért tartja fenn, hogy ne adjam fel végleg az egész evés-mutatványt.) Aki szerint az életet nagykanállal kell enni, nyilván nem próbálta még kiskanállal - babukkónk rendületlenül élvezi, kezdte egy kanállal, amit folyamatosan kikapott a kezemből, azóta áttértünk a kétkanalas verzióra, hogy amikor az elsőt kilopja, a másodikkal folytathassuk ezt az evés-dolgot, ez viszont új játékra inspirálta az etetendőt: azóta nemcsak metaforische vívunk harcot az evészeteknél, hanem gyakorlatilag is, kuszán kardozunk kanalainkkal, maszatmilliókkal körbevéve (lásd alant).
Persze, tudom én, hogy minden baba más és más, kész individuum az összes Pöttöm Panna és Péter, és hogy egyesek bizony inkább veszik saját kézbe a pürét a dolgot, minthogy mások segítségét elfogadják. Az biztos, hogy Emma nagyobb örömmel kóstolgatja a kukoricakenyeret, mint az áfonya-nyimnyamot, nade ugyanez igaz az én reggeli zabkásámra is, illetve *halk szipákolás* a bolti organik szilvapürére, amelyet furcsamód egy-kettőre bepuszil. Sőt, tátott szájjal figyeli a kanalat, mint egy miniatűr Twist Olivér! Ki érti ezt?
Mindenesetre - ha evészet szempontjából még nem túlontúl eredményes - azért repertoáron tartom még a püréket, és az egy hete hagyományosan hozzátartozó kanálvívást. Babukkónk ráér még asztali etikettet tanulni, ha pedig étel helyett egyelőre inkább sportol és nevet az asztalnál, végülis az sem világkatasztrófa. Megyek is elmosogatni a sportszereket.
