Kezdjük a végivel: tegnap vettem meg babukkónk első fogkeféjét. Színes, pici, ergonomische fogzási rágókaként is funkcionáló, finomságos babakütyü. Emma egyelőre szereti, amikor tegnap sikálni kezdtem vele fogkezdeményeit, az első hökkenő után tátott szájjal figyelte a történést, semmi hiszti, semmiszti. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyelőre még nem pakoltuk meg a kefét fogrémmel, lassan-de-biztosan alapon, szokja csak meg először a sikasikát.)

Nade minek nekünk fogkefe? Hát minek bizony. A fogápolást sosem lehet elég korán kezdeni, pláne ha az ember gyermekének már négyhónapos kora előtt kibúvott az első foga, mostanra pedig már két éles csonttömb ékeskedik alsóbbik ínyközepén. Arról nem is beszélve, hogy az ember férjét nem egészen egy hónapja tiltotta le egy svéd fogorvos mindennemű édességről, mondván, a fogai láthatóan nem bírják a cukrozást, az ember saját fogairól pedig aztán inkább szó sem essék, jobban jár így a vakvilág, erősen garantálom. Egy szó mint sok, a fogzás beköszöntével elhatároztuk Bazsival, hogy babukkónk orálhigiéniáját nem vesszük félvállról. 

Márpedig be van köszönve a fogzás ízivel! Emma eszi az öklét, az ujjunkat, a fogkefét, a pokrócot, a nyálkendőt (multifunkcijóó!), a puha játékot, a kemény játékot, a zörgős játékot, a varródani-könyvet, a műanyag kanalat, a terítőt, a sálamat, és Bazsi müzlis-tálát. Persze, vannak dolgok, amelyeket sosem venne a szájába. Mint például a fogzó játék. Az, természetesen, uncsi. De gyakorlatilag minden más szájba szóba jöhet.  

... És ha egyszer fogzás, akkor természetesen fogzásból adódó fájdalmak is adódnak. Hála Istennek eddig szerencsénk volt, babukkó nyűgösebb ugyan a szokásosnál, de az éjjeleket továbbra is átalussza, még ha kissé ki is tolódott a bedtájm. Lelkesen hord egy barátainktól örökölt borostyán-karkötőt, a fogbukkanás idején pedig én vedeltem a kamilla-teát, hátha anyatejen keresztül is csurran-cseppen neki egy kis segítség - hogy emiatt, vagy más miatt viselte eddig aránylag könnyedén, fogalmam sincs. Talán a jövőben olyan patáliát csap majd, mint a fenti szomszéd-baba, aki egyik éjjel olyan fájdalmas ricsajba fogott, hogy már az én szívem (és dobhártyám) is belesajdult, csak képzelni tudom, szegény babaszülők mit érezhettek! Lényeg a lényeg, megvagyunk, túléltük, jöhet a többi. 

Végezetül pedig hadd kívánják minden fogzó baba-gondozónak áthatolhatatlan azbesztujjakat - két kiskutyával is laktam már együtt korábban, szépséges Emma baba Tepsin-Tutin egyaránt lazán túltesz. Várjuk a tippeket a következő fogak személyére vonatkozóan, cserébe küldjük haza a skandináv esőt örömmel, és mind az öten* boldog hosszú hétvégét kívánunk mindenkinek!

*Bazsi, babukkó, egyikfog, másikfog és jómagam.