Áve, áve, otthoniak! Az elmúlt egy hónap - digi-csöndünk ellenére, amelyért ezúton is elnézést kérek - igencsak izgalmasan telt, ugyanis babukkónk (kedves szüleivel együtt) átesett élete első költözésén, melynek során nemcsak lakást, várost is váltott(unk), mosolygós Malmöből léha Lundbe ültetvén át kicsiny családunkat. Aggodalomra semmi ok, a "léha" jelző főként alliterációként áll Lund előtt, no meg mert erősen egyetemista városról van szó, dugig diákkal ősztől tavaszig, márpedig minden diákba szorul időről időre némi léhaság, nemdebár? Na de témára visszatérve, Őcucusága igazi kisangyalként viselte az elmúlt hónap minden nyűgét-baját, örömmel szemlézte a sok-sok pakolást, eljött velünk IKEÁba nemegyszer, nemkétszer, múlt hétvégén például egy maratoni nyolc órán át tűrte ottlétünket, és csak egyszer kellett egy mintaszoba padlóján átpelusozni, egyem a kis vigyori békatalpát!

Ám ennél talán még fontosabb történése volt a hol-volt-hol-nincs hónapnak, hogy babukkónk rákapott a könyvekre. Mit rákapott? Falja az irodalmat! A szó legszorosabb értelmében, ahányszor közös olvasásba kezdünk, rágicsálni kezdi örömében az adott könyv sarkát, napi cellulóz-beviteli adagját ezzel gond nélkül abszolválva. A történet persze ott indul, hogy amikor Bazsi nemrégiben Budapesten járt, kapott a kedves nagyszülőktől kellő mennyiségű könyvecskét, itteni szórakoztatás céljából. (Akadt ugyan nálunk már némi babairodalom Varró Dani, Weöres Sándor és Janikovszky Éva jóvoltából, de babukkóval mindketten vágytunk némi friss mesehúsra, szaftosra, szagosra.) Így aztán mikor Bazsi itthon kipakolt a jóféle hazai mellett vagy húsz kiló könyvet, úgy megörültünk neki kisbabukkal, hogy azon nyomban elkezdtük átrágni magunkat rajta. Márminthogy ő rágott, én csak fogtam.

Gondolom, nem meglepő, hogy Emmánk egészen demoktratikus lelkű olvasó, minden könyvet örömmel fogyaszt, legyen az Nemes Nagy Ágnes macimeséje vagy egy vízbiztos Kisvakond-ópusz. Annyi azért feltűnt, hogy amikor verset, verses mesét, vagy bármi rímbeszedést olvasunk neki, egy idő után tátott szájjal szánkat bámulja, majd a pauzáknál örömmel felrötyög. Így teszi ezt például Erdős Virág Négyeshatos című kötetének hallomásakor, amelyet már csak ezért is értékelek, na meg mert egyébként is zseniálisnak tartom, rím és kép és Budapest egy zsákban, bátran ajánlom mindenkinek, köszönet érte egy bizonyos irodalom-kedvelő felmenőnek! De mint mondottam volt, babukkónk bármit megemészt, angol mondókáktól egészen ringató versikékig; egyetlen dolgot nem szeret csupán, olvasás közben elaludni. Az esti mesékhez, úgy tűnik, még nőni kell kicsit. RIngatják majd még őt álomba Piroska és társai.

Apropó Budapest: már csak három cirka hét, és utazunk haza karácsonyozni! Emma első igazi magyar kalandja lesz, idáig még csak pocakból hallotta a metrót és kóstolta a bejglit, úgyhogy készülünk mindhárman ezerrel - tervezünk menni Jazzation-koncertre, imperfectum-áhítatra, Vörösmarty térre, babarandevúkra, forralt borral hevített újtalálkozókra, de jó lesz... El is kezdem jövő héten olvasni egyik saját régi karácsonyi könyvemet babuknak készítésképp. Nem rossz babairodalom az sem. És egyébként is vár minket a négyeshatos!