Amióta babukkónk kifundálta a kapaszkodva állás és járás billegő mechanizmusát, számottevő agyi energiáit ismét a verbális kommunikáció felé fordította, azaz mondhatnám úgy is, Emma beszél. Újra. Mert ugye karácsony körül már nagyban henne-hennézett, amikor enni akart, meg nennegett, amikor tetszett neki valami, aztán a nagy mozgolódásban a szótagok hat hétig elmaradoztak, helyettük babukkónk énekelt nekünk is, magának is betűk nélkül, sokszor, sokat. Mostanra azonban Emma visszacsalogatta azokat a fránya mássalhangzókat a szókincstárába, és naphosszat mesél nekünk éppen aktuális lelki világáról. 

Amit mi hallunk:

- "Ddeddedde/Ddáddáddá"

- "Hennennennennenne"

- "Bbbabbabbabba"

... sőt, kétszer-háromszor már egy "vvavvavvá"-ból született "mmammammát" is hallottam, becsszó!
(Bazsi ilyenkor mindig igyekszik összezavarni Emmát némi hangos dádádázással. Fene érti ezeket az apukákat.)

Amit babukkó mondani akar (szerintemi szabadfordításban):

- "Ide nézz rám, most ide, látod, látod mit csinálok, paskolom a lábtartót és hang jön ki belőle és nézd, nézd ütöm és szól és kaparom és úgy is szól valami, nézz ide nézz rámnézziderám!"

- "Na most akkor miért nincs cici, mondjátok meg, nem értem, nem ééééértem, azért nem szóltam eddig mert lekötött a nyuszi és a madzag és a tükör és a laptop de most már azért éhes vagyok, tényleg éhes vagyok, nem érdekel mi van a pelusban, miért cseréled most még azt is, cicit akarok, cicit, CICIIIIIIIIIIT MOOOOOOST MOST!" 

- "Háháá, méghogy aludni? Hát most van itt a parti, ez aztán a kihívás, sötétben álldigálni az ágyikómban, úúúú, mijaz ott az a sötét árnyalak, jaj hát te az api vagy, ugye hogy tőled örököltem ezt a bagolyságot ugye, ugye api, akkor most rádmászhatok ugye, háháááá, ez most így akkor így marad, mászókázunk együtt ugye, játszunk egész éjjel és nappal és majd úgyis alszom holnap ugye?" 

- "Na most akkor idefigyelj, te mami! Ez itt az orrod, eddig stimmel, és ez a szád, és a fogad, és várj csak, a szemüveged nem kell, tessék, *laza mozdulattal leveszi és odébbtaszítja* de mi van itt oldalt, várj mi ez, hmmmm, *elhallgat* ja hogy ez egy kunkori lyuk a hajad alatt, várj először megkóstolom újra a hajad jó, háhá olyan vicces vagy mami, úgy szeretem a magas hangjaidat, nade most akkor nézzük meg azt a lyukat, mi van ha belerakom az ujjamat, akkor mi van?" *belebökdös a fülembe nagyokat figyelve*

... és csak így tovább, megállíthatatlanul, reggel-délben-este-éjjel, hiába,a vér nem válik vízzé, szövegmániás anyának bőbeszédű baba dukál (arról nem is beszélve, hogy babakocsizás közben rendszeresen álomba danolja saját magát). Nemsokára én lopdosom majd az ő szóalkotásait, bizabeza! Addig is figyelek, és fordítok, hallgatom, "henne henne dá dá dá, henne henne dá dá dá, nenenná nenenená, nenenná nenenná ná."