Családi találkozót tartottunk a minap egy régi kollégámmal. Férje, pocaklakója, őmaga, Bazsi, Emma meg én jóformán be is töltöttük a pirinyó kávézót, ahová bemenekültünk a februári eső elől. Miután a társaság kiörömködte magát babukkónk nagyságán, szépségén, intelligenciáján és általános tökéletességén, a diskurzus leginkább a pocaklakóról szólt, illetve kollégámék készülődéséről a boldog babafogadásra. Nemsokára játékokról kezdtünk beszélni, miután a leendő szülőtársak elismerték: már most szert tettek néhány színes csodamicsodára. 

Kicsi babukkónk a hír hallatán mukkant egyet-kettőt, majd szokatlan csendességben nyammogta tovább egyik "útijátékát", egy csörgős-tükrös izébigyót. Szerintem éppen azon törte a fejét, melyik játékait is szereti ő a legjobban - amerikaiasan mondva mi az ő loveyja, mi nélkül nem tud meglenni. És bár nem látok (még!) teljesen buksi fejébe, véleményem szerint a következő objektumokat vehette számba:

1. PLASZTIK CÉDÉTOK 

.... avagy "mit nekem csilli-villi csörgő és színpompás fogzójáték"! Amióta beindult nála a mászókorszak, babukkónk előszeretettel rámolja ki nap mint nap hőn szeretett fekvőpolcainkat, ahová cédéket, magazinokat és egyéb kincseket szoktunk volt tárolni. A cédé-fakkban pedig néhány hete rátalált egy hajlékony műanyag tokra, amelyet azóta nap mint nap rágicsál büszkén, elhivatottan, belső hangjára figyelve. Néha nagy boldogan fel is mutatja nekünk, hadd lássuk legújabb fognyomait a plasztikon. Látjuk. Tényleg ott vannak.

2. CÍMKE/MADZAG

Mi a közös a kockásfülű nyúlban, a Calgonit-maciban, Digidogiban és a Virslikutya 2.0-ban? Mindegyik rendelkezik címkével, illetve nyúlesetben címke-csonkkal és akasztó-madzaggal. És az őszinteség jegyében be kell valljam, babukkót jóval inkább érdeklik a címkék, mint a hozzájuk tartozó állatkák. Penderíti őket figyelmesen, esetenként meg is csócsálja, Bazsival pedig azon ábrándozunk, hogy egy csupa címkéből álló állatkát szerzünk valahonnan a szülinapjára. Ja és madzagból sem csak a nyúl a menő, saját gatyamadzagját is előszeretettel ízlelgeti ez a békalány. Madzagos címkeállat. Az kellene ide.

3. STORY CUBES

Babukkónk apija játékszerető természetét örökölhette, ugyanis már most előszeretettel ismerkedik legújabb társasjátékunkkal. Ezt a játékot, pontosabban MAXI kiadását egyébként simán reklámozhatnák babajátékként is, a kockák méretei pont túl nagyok ahhoz, hogy egy Emma-féle baba szájába beférjenek, érdes felületük tökéletes új fogak tompítására, ergonomikus kockaformájuk és kerekített éleik pedig igencsak kézreállóva teszik őket. Two-in-one játéköröm! (Babukkó kedvence egyébként a kulcsos kocka. Le is koptatta már róla a festéket. Most mondjátok meg.)

4. LAPTOPKÁBEL

Lásd Varró Dani ópuszát. Legalább ennyiben hasonlítunk a költő családjára. 

5. SZAXOFON ÉS XILOFON 

Szaxofonista anyai nagybátyjától babukkónk stílszerűen egy piros műanyag szaxofont és multikolor xilofont kapott tavaly karácsonyra, mondván, a zenei kiképzést sosem lehet túl korán elkezdeni. Emmában a hangszerek láttán igencsak kiütközött a vér szava, és azóta is örömmel veri teli tenyérrel a xilofont, illetve csócsálja a szaxofont. Néhány hét elteltével már arra is rájött, hogy a fúvókáját érdemes leginkább a szájába venni. Mozart csinált-e vajon ilyet nyolchónapos korában, he?

... Sasszeműek jól kisasolhatták maguknak, hogy kicsi lányunk kedvencei nem épp a hagyományos, fogyasztói társadalom által propagált babatermék-portfolió becses darabjai. (Jó, a címkék végülis játékállathoz tartoznak, a hangszereket pedig ovisoknak célozták az ázsiacenterben, de akkor is.) Nyilván más családokban is előbb lett kedvenc a mamimobil, mint a hét nyelven beszélő építőkocka. Úgyhogy ezennel megfogadom: ezentúl igyekszem meghagyni a reklámoknak és kirakatoknak a maguk csodajátékait, kollégám pocaklakójának pedig néhány hét múlva személyesen átadok három színes cédétokot. Fő a változatosság, ugyebár.