Tegnapelőtt késő délután Bazsi hazaérkezett a munkából, beköszönt hozzánk a nappaliba, levette a cipőjét, majd odaült mellénk, és kedvesen megkérdezte az ölemben kuporgó Emmát: "Jobban érzed magad, Cucukám?" 

Babukkónk válaszképp leeresztette szemöldökeit és olyan ékesszólással nézett vissza szülőapjára, hogy mindketten hallottuk közöttünk kongani: "Hát hülye vagy te?" 

Nem, nem a költői hiperbola szól belőlem, Emma szokásos csivitelőssége néhány napja cserbenhagyott minket, és abban a pillanatban tényleg úgy szemlélt minket, mint akit halálosan fáraszt már a sok-sok körülményeskedés. Szegény babukkónk ugyanis múlt héten lebetegedett (másképp mondva: nem sikerült megóvnom őt saját randa londoni megfázásomtól), és bár túl vagyunk a nehezén mindketten, még azért van hova fejlődni. 

Ugyan babukkónk az elmúlt év során átesett már két-három enyhe meghűlésen, ám ezúttal olyan indicensek is előfordultak, melyeket ezidáig családilag sikerült elkerülnünk. Ilyen volt például a reggelre már-már hihetetlenül maszatos lepedők szemrevételezése, melyeket éjjelente befogott Emma borostyán-bánya nózija. Vagy a napközbeni hapcikból fakadó orr-jégcsapok mielőbbi észrevétele és felszárítása. Vagy a régi bagósokhoz méltó éjféli köhogések átmeneti csillapítása anyatejjel. És akkor még nem beszéltünk az első két napban felbukkanó lázról, étvágytalanságról, alvászavarokról... Ájj, édes kicsi takonypócom!

Valahol talán az a meglepő, hogy még ezekben a szenvedésekben is felbukkant egy-egy varázsepizód. Mert az orr-jégcsapok mögött babukkónk csak elmosolyodta magát nagy-nagy igyekezetünkön, a zsepiszacskókat is örömmel szemrevételezte az első néhány nap után, azt pedig, amikor (immár rendszeresen) lefekvés előtt megeresztjük a kádban a forró vizet, beleállunk, magunkra húzzuk az indás zuhanyfüggönyt, és a gyarapodó gőzben dudorásszuk-dülöngélünk együtt, Emma szerintem kifejezetten élvezi.

Hát még miután elárultam neki, hogy ugyanazt dudorászom neki ilyenkor, mint amit pontosan egy évvel ezelőtt, amikor ki akartam csalogatni már végre a hasamból. Babukkónk akkor jól belecsimpaszkodott a nyakamba, megszorongatta az anyajegyeimet, majd belémfurakodta magát, és aludni próbált. Merthát mégiscsak fárasztó dolog ez a takonypócság. Hátha nemsokára végre feladhatja.