Sokan kérdezték már tőlünk Bazsival, miért is hívjuk babukkónkat magunk között Cucunak. ("Dehát milyen szép név az az Emma! Miért nem szólítjátok úgy? Egyébként is, mit jelent az a Cucu?")

Az igazság az, hogy amikor idén januárban először éreztem a babukot megmoccanni bennem, rögtön elvarázsolódtam. Hápperszehogy. Nincs is ebben semmi különös. Aztán ahogyan egyre többet focizott, ficánkolt, rúgkapált és randalírozott a pocin belül az általunk még mindig kissé űrlénynek tartott valamicsoda, egy egészen furcsa reflex épült ki bennem: ahányszor nekiment a hasfalamnak, automatice mondogatni kezdtem, hogy "cucucucucucu". Nem tudom, miért. Csak úgy jött. Amikor Bazsi már úgy huszadszorra hallotta tőlem a cucuzást, benne is átkattant valami, és onnantól fogva mindketten cucuztuk a Cucut. The End.

Azazhogy nem egészen. (És nem azért, mert a svédek képtelenek kimondani azt, hogy "cucu", egyem a kis rövid ábécéjüket.) Mindig is szerettem a különböző beceneveket, egészen munkábaállásom idejéig rendkívül idegennek éreztem azt, ha Noéminak szólítottak, családom hitetlenkedése ellenére, pedig ők aggatták rám a Nonó nevet, hát nem értem, mit csodálkoznak azon, ha azt érzem magaménak, nade mindegy is, szóval volt már halomnyi becenév köztünk Bazsival - Sünke, Vadóca, Buzsu, Szus, Chibi, Bab, csak hogy párat emlegessek - így hát valószínű volt, hogy trónörököseinknek is adunk egyet-kettőt. Amelyek idáig (a Cucun kívül) tálalása kerültek:

• Babuk (bár azt inkább műfaji meghatározóként használjuk a napontai családi szókincsben) 
• Musó
• Pupac
• Pucuka
• Kucu
• ... és végül Kukac Pepína, babukkónk mesebeli alteregója, aki nemsokára itt is feltünedezik majd. Talán. Hátha. Ha úgy akarja.

Babukkónk pedig minden becét örömmel fogad, bár a cucuzást elsősorban még inkább viccnek, mint névenszólításnak veszi; ahányszor odamondjuk, halk rötyögésbe fog, szülői tekintélyre mit sem vetve. A jövőben nyilván sok új nevet kap még mindenkitől, sőt az is lehet, megutálja egyszer a Cucut, mert miért ne? Bármi lehet. Egyelőre azonban Cucu maradsz, kisbabám, ne haragudj - és rötyögj csak rajta nyugodtan.

(Utóirat: igen, tudom, a "cucu" szócska mást is jelöl egyes magyarországi régiókban, olvastam én Szabó Magdát, sőt, családom fele Levelekről származik, ők is jelezték már nekem idejekorán. Dehát ez van, ezt kell szeretni, punktum!)