Múlt héten elvittem Emmát babamasszázsra.

Aki netán nem hallott volna még róla, a babamasszázsnak számtalan alaposan dokumentált előnye van: gyermekünk hurkáinak olajozott nyomkodása ugyanis babának-mamának egyaránt élmény, a bababőrt a masszázsolaj még pillanások alatt még babábbá teszi, és ha meg találunk nyomni egy piciny pontot a bal könyék fölött, kisbabánk idősebb korára biztosan Nobel-díjas fotográfussá változik, ha mégsem, akkor legalább aranyérmes életművésszé. 

Készséggel beismerem azonban, hogy mindezek ellenére babukkóm inkább az én szociális életem miatt kötött ki a pindúr-pandúr jógamatracokon: amikor ugyanis a babaoltás alatt Cecilia védőnőnk kikérdezett engem svéd baráti körömről, pontosabban annak hiányáról, igencsak lelkemre kötötte, hogy nézzek el az általuk szervezett ingyenes babamasszázs-tanfolyamra, hátha összeismerkedem egy-két szimpatikus anyukával.

Namármost, előre leszögezném: nem történt semmiféle katarktikus egymásraismerés a masszázs-alkalom alatt. (Nem bánkódtam emiatt nagyon, hasonló élményem volt a kismama-jóga alatt is félévvel ezelőtt, másfelől pedig nemrég ismerkedtem össze egy ausztrál hölgyeménnyel, akinek még nincs ugyan babája, de az enyémet annál jobban szereti, így akad kellő beszédtémánk.) Amiatt azonban mégiscsak említésreméltó az eset, hogy Emma baba - több értelemben is - méretes sikert aratott a helyszínen.

... És a "méretes" itt szó szerint értendő, babukkónk ugyanis nagyobbnak bizonyult az összes többi ottlévő babánál. És míg tizenöt évvel később nem biztos, hogy így akarna kitűnni a társaságból, azon a napon sikerült hurkáival magára vonnia a többi baba figyelmét, különösképp a mellette lévő két fiúbabának. (Amikor ezt később elmeséltem Bazsinak, ő rögtön tiltásokon és szobafogságon kezdte törni a fejét.) Az érdeklődés kölcsönösnek bizonyult, Emmát annyira lekötötték a történések, hogy néhány perc múltán feladtam a háton fekvő babamasszírozást, és hagytam, hogy hasra fordulva figyelje, hogyan gyömöszköli a többi anyuka a babáját. Így aztán sikerrel abszolváltam lábikóin igencsak varázslatos nevű masszázstechnikákat, úgymint indiai fejő-mozdulat, svéd fejő-mozdulat, bokakörzés, hüvelyknyomkodós talpmasszázs és nagybecsű társaik, amelynek örömére Emma nem sokkal később kidőlt édesdeden bealudt. 

 A masszázs-tanulás után körbeadtunk egy papírt, amelyre mindenki felírhatta elérhetőségeit, hogy esetleges emberhiányát ki-ki sorstársakkal oldhassa fel. Mialatt körbement a papír, a babák pedig szépen sorban szuszogóra tértek (hiába, tényleg tud valamit ez a masszázskodás!), körbenéztem az ottani anyákon. Érezhető volt, hogy senki sem fog senkit sem keresni, hogy jelenleg mindenki életét eléggé betölti az előtte/rajta fekvő néhány kilós csöppség, nemhogy számára ismeretlen anyákkal kelljen feszengeni egy helyi Espresso House-ban. De azért engedelmesen odafirkantottam az adataimat, már csak azért is, hogy bűntudatlanul nézhessek legközelebb Cecilia kék szemeibe.

Babukkómmal pedig azóta is megejtünk naponta egy-egy masszázsolást, amikor a tanultak szerint megpróbálom finoman, ám határozottan megfejni a lábát, ő pedig szemberötyög, és egy idő után hasra fordul. Nem egészen az a bonding experience, amire gondoltam - de persze, lényeg, hogy élvezi. A tiltásokhoz pedig addig is gyűjthetjük az erőt.