Sok minden történt a héten, úgy ám! Először is babukkónk megünnepelte nyolcadik hónapfordulóját, ennek örömére jártunk a körzeti védőnéninél, aki amellett, hogy rámparancsolt erélyesen rámszólt, most már aztán igazán adjak húspürét/halpürét/zöldségpürét/sőtakárméggyümölcspürétis ennek a gyermeknek, újonnan megállapította, hogy Emma édes, aranyos, gagyogós, kicsattanó képű csodababa. Ezek után reámnézett, és azt kérdezte, szoktunk-e más babákkal, illetve friss szülőtársakkal találkozni. Én illedelmesen vállat vonogattam, mire ő kezembe nyomott néhány papírfecnit, amelyeken különböző környékbeli babaprogramok voltak feltüntetve. Miután kiléptünk a rendelőből, babukkónknak adtam át a fecniket, aki olyan gusztussal esett nekik, hogy jó ómenként tekintvén rögtön elhatároztam, nekivágok néhány ilyen kollektív babásmamázásba. 

A számomra leginkább szimpatikus program az úgynevezett bebisbio, azaz babamozi volt (természetesen). Kiderült, hogy a helyi művészmoziban kéthetente tartanak olyan matinévetítést, ahol a filmeket félhomályban, kevesebb hanggal mutatják be, hogy a friss moziélményekre kiéhezett babaszülők bűntudat nélkül görgethessék be porontyaikat a terembe, és nyugodtan etethessenek, pelenkázhassanak a vászon előtt. Ez volt legalábbis a marketingszöveg. A valóság többé-kevésbé megfelelt a valóságnak, a babákok rendkívül élvezték a moziban levést, többségükkel az egyébként hőn utált első sorba ültünk és leültettük őket egymás köré, a dolog egyetlen hátulütője az volt, hogy film közben ugye nem beszélget az ember, erre pedig a babák is ráéreztek, ezért többségük rövidesen a film kezdése után visszahernyóztak szüleikhez. Babukkónk bírta legtovább a sarat, ezt ugye mondanom sem kell; élénk érdeklődéssel pillantgatott a visszahúzódó babuskákra, majd játszótársat nem találván ő is inkább felémfordult, és a film további tartama alatt hol békésen nyammogott, hol pedig hegymászósat játszott rajtam.

(Megjegyzés: azon azért meglepődtem, hogy már négy-öt hónapos babákat is simán elhoztak ide a szüleik. Hang és fény ide vagy oda, az összes baba nézte azért a vásznat, többségük egész közelről, és néhá úgy tűnt, én vagyok az egyetlen, aki próbálja saját (digi)babája figyelmét inkább másra terelni. A film egyébként nagyon jó volt, javaslom megnézésre bátran bárkinek!)

A hét másik babaprogramja pedig a helyi könyvtár småbarnscaféja, vagyis kisgyermek-kávézója volt. Állítólag ezt szintén kéthetente tartják, és minden alkalommal mást mível az ember és gyermeke, ezúttal például babajógát hirdettek. Mire beállítottunk oda, Emma is, én is égtünk a kíváncsiságtól, hogy most akkor a babák jógáznak, vagy a mamák, vagy mindannyian, vagy hogy lesz ez? Murphy azonban közbeszólt: kiderült, a jóganéni lebetegedett, ehelyett egy együtténeklős játékórán vehettünk részt, amelyet babukkónk először csak csendben figyelt (fenti kép), később aztán úgy feloldódott, hogy konkrét zenélésbe kezdett ő is (lenti kép). Én pedig rájöttem arra, hogy a családi favorit "Erdő szélén házikó" mondókának van svéd párja, más dallammal, de ugyanolyan szöveggel és mutogatásokkal. Most mondjátok meg.

A danadana után kicsit beszélgettünk az ottani anyukákkal, és miközben Emma életében először tapasztalta meg, milyen élmény, amikor más játszik az ő (perpillanat) kedvenc játékával, én megtudtam, hogy csoportunkban két ír férjjel rendelkező hölgyemény is van, egyikük ráadásul osztrák, úgyhogy rögtön egymásra kacsintottunk is kicsit, egy mexikói anyuka pedig ausztrál társsal bír, így az angol nyelven való társalgás nem is tűnt olyan rendkívülinek. Itt, furcsa módon, nagyjából egykorúak voltak a babákok, ami a tapasztalatcseréket extrán izgivé tette, babukkónk pedig összetegeződött egy Lilyvel, egy Leonnal és egy Alvával. Velem egy kávébőrű, aranyos fiúbaba szemezett hevesen, aki talán még életében nem láthatott szemüveget, legalábbis így magyaráztam magamnak a dolgot. 

Egyelőre ennyi volt a program, mármint a babarésze - mexikói Alva-anyukával azért megbeszéltünk jövő hétre egy randit a helyi öppna förskolan, azaz (na ezt hogy is mondjam?) nyitott napköziben, ahol keddenként babanapot tartanak, illetve el akarjuk vinni ezt a békát uszodába is, hadd ismerkedjen meg kicsit közelebbről is a vízzel, ha már a fürdetéseket ennyire élvezi. Szóval programozunk továbbra is, Bazsi a munkahelyén, mi pedig babukkóval körbe-körbe Lundben. Meg Malmöben. Meg esetleg Koppenhágában. Programozni úgyis bárhol lehet.