Hol vannak már a régi szép idők, amikor babukkónk még camera-shy volt, azaz nem akaródzott mászni úgy, hogy azt büszke szülei esetleg megörökítsék? Avagy kezdhetném azzal is, hogy tejóég, mennyi minden történik egy hét alatt, igazán - Emma ugyanis pont ennyi idő alatt törte darabokra múltkori jó magyar levegő-hipotézisemet, és bizonyította be, hogy márpedig őt a skandináv légpára legalább annyira inspirálja örökmozgásra, mint a honi oxigén.

Egy hét óta ugyanis babuskánk mozog. Sokat. Éjjel-nappal. És ebből az "éjjel" az, ami engem váratlanul ért. Azt, hogy az ember gyermeke négykézláb mozgásba lendüljön, szerintem minden szülő üdvrivalgásra készen várja, és hozzánk hasonló kacagások kíséretében mutatja be szkájpon a rokonoknak, ahogyan folyamatosan megközelíti a képernyőt, majd hátrahúzzuk, majd megint odajön, majd hátra, majd megint... Éljen-éljen, önállósodás, kitartás, nyers emberi erő és ösztönök, minden van itt! Nadehogy ennyire perpetuum mobile legyen a dologból, ahogyan fentebb említettem, kissé felkészületlenül ért. Mert Cucukánk, amióta nappal mozgásba lendült, éjjel sem hagyja annyiban, ki nem mászik (MÉG) a vackából, de forgolódik ide, oda, előre, hátra, keresztbe, áthernyózik hozzám, visszacsigul a szembesarokba, maga alá gyűri a takarót, felébred, visszaalszik, álmában úgy feszíti hátra a nyakát, hogy a félhomályban is kiver tőle a víz, majd ha mindez nem lenne elég, néha még nagy hümmögésbe is kezd, úgymint "hmmmmmm, de-jól-megy-már-nekem-ez-az-aludva-mozgás-dolog, hmmmmmmmmm, és-még-mami-is-többet-figyel-rám-azóta-a-sötétben, hmmmmmm, de-jó-nekem-komolyan-de-jó-de-jó"! (Majd nem sokkal ezután ismét felébred és nagy ágyvédő-rágicsálásba kezd, nyamm!)

És ha mindez nem lenne elég, napközben babukkónk már önmaga felültetésével is kokettál, illetőleg elkezdte felnyomni magát hol térdelő, hol (jaj, én szívem!) majdnem-álló pozíciókba olyankor, amikor környezete ezt engedi. (Környezet alatt itt jobb esetekben a mi lábunkat, rosszabbakban a nappali bútorait értem, utóbbiból fakadólag egyre több fejkoppanás történik a folyamatos jelenben.) 

Félreértés ne essék: mindannyian odavagyunk babukkónk önmozgatásáért. Egészen varázslatos dolog azt figyelni, ahogyan a néhány hete még csak rugózó babapopsi napról-napra gyorsabban halad felénk, gyakorta nagy vigyorok kíséretében. Én csupáncsak jelezni akartam, hogy aki nappal legény, mostanában éjjel is az. Mégha álmában is...