Valószínűleg itt a helye annak, hogy megindokoljam, miért is kezdek (újabb) blogolásba.

Sőt, amióta csak megfogant agyamban az ötlet, sorakoztatom az okokat szépen-alássan magam előtt: otthon élő rokonaink biztosan értékelnék, régi blogjaim nem motiválnak már annyira, a friss anyaélmények talán mással is rezonálnának, mégsem tölthetem szülésszabadságomat "pusztán" babázással, és így tovább... 

... Aztán az ellenérvek: honnan lesz erre majd időm, még csak most tanulom a babázást, hol érdekelne ez bárkit is, és legfőképpen, miért nem foglalkozom inkább a babával ahelyett, hogy blogolnék róla?...

Így hát ahelyett, hogy fölösleges önigazolásba fognék, álljanak itt a puszta tények: férjemmel két éve Budapestről Malmöbe költöztünk egyetemi tanulmányok miatt. Három hónappal ezelőtt született egy kicsi lányunk, akit már pocakléte alatt is babuknak, babukkónak hívtunk. Miután pedig otthon újságírással és kommunikációval foglalkoztam, megspékelve némi meseírással, a szülés és babanevelés újdonsága pedig mostanra kezdett elülepedni bennem, úgy gondoltam, megörökítem a mindennapok sok aprócsodája közül néhányat ilyesformában. 

Így hát kalandra fel, a függönyök visszavonva, a szereplők felsorakoztatva, szülők a rajtnál, babuk a hátán, indulandusz lódusz makarónusz!